2015. szeptember 5., szombat

Díj *O*

Hi guys!

Mint láthattátok/olvashattátok, megérkezett, és bocsánatot szeretnék kérni, hogy volt pofám a hét végén feltenni. Csütörtökön és pénteken 20.20- ra értem haza, szóval csak előtte lehetett volna, de azt nem akartam. :DD
Megkapta a blog a harmadik díját, amit szeretnék megköszönni Nicolette F.- nek, aki az egyik legegyedibb blogot vezeti (emellett rendszeres olvasója vagyok :D). (BLOG: Evolution - A leszármazottak)

http://dieverfluchten.blogspot.hu/2015/04/off-egy-kampany-az-olvasokert.html 

Szabályok:


  • Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől van. ✓
  • Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad. ✓
  • Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad. ✓
  • Írj 12 dolgot a saját blogodról.
  • Válaszolj 12 kérdésre. ✓
  • Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatosan.
  • Kommentelj annak a blogján egy fejezethez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek visszajelzés.✓
  • Cserélj linket ✓
  • Küld tovább 12 embernek a díjat ✓
  • Tedd ki a "plecsnit" egy jó látható helyre, úgy, hogy ide vezessen. ✓
12 dolog Nicolette blogjáról:

  • 12/1 Nagyon hosszú fejezetek vannak, amiket érdemes elolvasni.
  • 12/2 A főszereplő lánynak az képessége, hogy órákig tud bámulni tárgyakat.
  • 12/3 A történet olyan fiatalokról szól, akiknek különleges képességeik vannak.
  • 12/4 A főszereplő lány neve Caitlin.
  • 12/5 A történet jelen időben lett írva -, ami nekem nagyon szimpatikus.
  • 12/6 A kedvenc karakterem Eric.
  • 12/7 A fejezetek száma: nyolc + prológus.
  • 12/8 Szerintem leginkább a fantasy kategóriába sorolható.
  • 12/9 A blog címe figyelemfelkeltő.
  • 12/10 A hirdetéseknél olyan jól fogalmazott, hogy muszáj volt beleolvasnom.
  • 12/11 A Prológus nagyon érdekes volt, kicsit sajnáltam Caitlin anyukáját.
  • 12/12 Caitlin nagyon közel áll hozzám, a lelki világát nézve.
12 dolog a saját blogomról:
 
  • 12/1 Nem gondoltátok volna, hogy Calum volt Norine pasija.
  • 12/2 A történet rartalmaz még meglepetéseket.
  • 12/3 Luke még nem tudja, mit érez Brynn iránt.
  • 12/4 Brynn nem szeretne szoros kapcsolatot senkivel, mert fél, hogy elveszíti az illetőt.
  • 12/5 Brynn anyukája és apukája (biológiai) a reptéren dolgozott.
  • 12/6 Ash sem szereti Norine- t, ez pedig hamarosan kiderül, miért.
  • 12/7 Én a legjobban Luke karakterét szeretem.
  • 12/8 Brynn lelki világát a sajátomról mintáztam.
  • 12/9 Luke kiskorában Riverstone- ban lakott. A különkiadások is ott játszódtak.
  • 12/10 Calum megbocsátott Luke- nak, annak ellenére, hogy Norine miatta szakított.
  • 12/11 Luke nem szerelmes Norine- ba, csak szimpla fellángolás volt köztük.
  • 12/12 Norine viszont szerelmes volt Luke- ba.
12 válaszom a 12 kérdésre:

  1. Melyik szereplő áll legközelebb hozzád? 
  • Azt hiszem Caitlin.
  1. Tetszett a prológus? Ha igen, miért?
  • Mert teljesen átéreztem Caitlin helyzetét, főleg akkor, amikor bejelentették, hogy elmehet egy másik suliba, ahol olyanok vannak, mint ő. Én is így cselekedtem volna.
  1. Mi a véleményed Christina Pierce karakteréről a hetedik fejezet után? 
  •  Nekem eddig sem volt szimpatikus, most sem tudom, mit írjak rá.
  1. A történetben konkrétan nincs megnevezve főgonosz. Te hiányolod?
  • Nem. Jobban szeretem, ha nekem kell kikövetkeztetni a dolgokat.
  1. Volt kedvenc fejezeted? Ha igen melyik és miért?
  • A Prológus. Nem tudom, fejezetnek hívhatom- e, de az tetszett a legjobban. Azért, mert teljesen le tudtad írni Caitlin gondolatait, és ez fogott meg benne a legjobban.
  1. Volt olyan fejezet amit unalmasnak találtál?
  •  Nem, dehogy! Mindegyikben van valami, amitől nem lesz unalmas. :)
  1. Szerinted mit láthatott Caitlin, mikor Christina után leselkedett? Van valami magyarázatod a történtekre?
  • Erre sajnos nem tudok mit írni, mert fogalmam sincs. A körülmények talán segítenek valamennyire, de nem tudom meghatározni. :( Sajnos az sincs.
  1. Van olyan karakter akit nem kedvelsz? Miért?
  •  Pierce, de nem tudom miért. Valahogy nem szimpatikus... Talán a hetedik fejezeti kijelentés miatt, de akkor is!
  1. Ha egy szóval kellene jellemezned a történetet, mi lenne az a szó? Miért ezt választottad?
  • Élvezhető. Azért, mert a fogalmazásod fantasztikus, a leírások kifogástalanok, a szereplők jól meg lettek alkotva. :)
  1. Olvastál már hasonló blogot?
  • Nem, de szerintem ezt szeretted volna hallani. :D
  1. Ez után is követni fogod a történetet?
  •  Rendszeres olvasód vagyok, szóval természetesen! :D
  1. Ha a díj miatt nem kellett volna elolvasnod, meg tetted volna magadtól is?
  • Már megválaszoltam, azt hiszem. :D
12 kérdésem:


  1.  Szerinted Luke mit fog tenni a tizenharmadik fejezetben?
  2. Brynn- nek miért ilyen a lelki világa? (tudom, volt már rövid múlt, de nem arra lennék kíváncsi :))
  3. Szerinted mit takar a "később fantasy" kifejezés?
  4. Szereted Luke- ot? *-*
  5. Ki a kedvenced a történetben? Miért?
  6. Szerinted Brynn jogosan viselkedik úgy, ahogy? Magyarázat?
  7. Ash miért viselkedett úgy Brynn- el a tizenegyedik és tizenkettedik részben? 
  8. Szeretnéd, hogy mihamarabb összejöjjön Brynn és Luke párosa?
  9. A többi srácnak (Mikey, Ash és Calum) szerezzünk egy barátnőt? :D
  10. Mi a véleményed Brynn munkatársnőiről? Miért?
  11. Luke helyébe te is ezt tetted volna? Segítettél volna Brynn- nek?
  12. Elolvastad volna a blogom, ha nem kaptad volna meg a díjat? Vagy ezek után is követni fogod a történetet?
 12 író (és blog), akiknek tovább küldöm:

Tizenkettedik fejezet - "Tudod mit? Nem, tényleg nem..."

/Luke Hemmings/

Hála Istennek megtaláltam Ashtont és Brynnt is. Nem tudom mit kerestek itt ketten, együtt, de majd kérdőre vonom a barátomat. Brynnt felesleges lenne, úgy sem kötné az orromra, na meg Ash sosem hazudna nekem, annyira már ismerem. Inkább elmondunk egymásnak mindent, még akkor is, ha rossz, mintsem titkolózzunk.
- Ashton, mit csinálsz? - kapok a csuklójuk felé, hogy leszedjem a lány kezéről Ashtonét.
- Mi az Luke, átálltál Norine mellé? 
Ahogy kiejti ezeket a szavakat, nekem úgy rogy egyre inkább össze a gyomrom. Mi az, hogy Norine? Hogy jött elő megint ez a téma?
- Nem Ashton, Ő Brynn. 
- Te sem látod? - kérdezi reményvesztetten. - Nem diliztem be!
- Ashton! - mélyen a szemébe nézek. - Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem Norine. Hagyjuk békén, rendben?
- De... De Ő Norine! - folytatja.
- Kérlek, Ash, fejezd be! - szólok rá, és megfogom a kezét.
- Miért véded? - néz rám szúrósan.
- Nem védem. Ha Norine lenne, te is nagyon jól tudod, hogy nekem feltűnt volna.
- Talán igazad van - tűnődik. - Inkább visszamegyek...
Egy szó nélkül itt hagy minket. Nekem majd lesül az arcomról a bőr, annyira égek miatta. Mégis miért csinálja ezt? Direkt keresztbe akar tenni? De a barátom! Nem tenné...
- Annyira sajnálom! Nem tudom mi ütött belé! Amióta meglátott, szentül állítja, hogy Norine vagy!
- Még mindig nem tudom ki az a Norine - billegteti a fejét.
- Hosszú.
- Van időnk, nem? - kérdezi óvatosan, mintha attól tartana volna, hogy én is nekiesek. Eszem ágában sincs ilyesmit tenni. Az kéne még csak!
- Nagyon szeretnéd tudni? - sóhajtok.
Heves bólogatásba kezd, mire egy enyhe mosolyt erőltetek az arcomra. Mielőtt nekikezdenék a mesének, rápillantok az órámra, ami már nemsokára nyolcat mutat.
- Azt hiszem majd később sort kerítünk rá - nem nézek rá, de érzem magamon égető pillantását. - Nemsokára nyolc óra és vissza kell mennünk a bárba - magyarázom meg.
- És mit szólnál egy olyan éjszakáért cserébe? - cirógatja meg az államat, miközben végig a szemembe néz.
Be kell vallanom, hogy rendkívül csalogat a felajánlás, de valahogy nem érzem úgy, hogy ezzel közelebb kerülnék hozzá. Látja, hogy komoly dilemmában vagyok, de nem igazán érti, hisz' melyik az a srác, aki egy ilyen ajánlatot elutasít? Valószínűleg én, Luke Hemmings. Nekem sincs ki mind a négy kerekem...
- Menjünk vissza a bárba - szögezem le, mire a lány szemöldöke felszalad a homloka tetejére.

Értetlenül jön utánam, miközben azon gondolkozom, hogy merre is jöttem el. Nem állok még készen arra, hogy tudassam vele azt a hibát, amit elkövettem. Ha nem hagyom egyedül, tán még most is élne. Egyszerűen lehetetlen, hogy megtudja... Hogy nézne rám ezek után? Hogy bízna meg bennem? Akármennyire pedáloznék, soha többé nem akarna velem szóba állni. Viszont, ha komolyabbat akarok szimpla se veled, se nélküled kapcsolatnál, muszáj lesz.
- Mi az, hogy menjünk vissza? Hallottad az ajánlatom? - kérdezi kétségbeesetten.
- Figyelj! - állok vele szembe. - A múltkori eset véletlen volt, ha fogalmazhatok így. Tudnod kell, hogy soha nem szoktam csak úgy, poénból, vagy heccből lefeküdni lányokkal, pláne nem kevesebb, mint fél napos ismertség után. Azt szeretném, ha megismernénk egymást, és segíthe...
- Segíteni? - tágra nyílnak szemei. - Nem beszélsz komolyan, ugye? - nem értem a kirohanását, én nem mondtam semmi rosszat. Mégis mi baja azzal, ha az ember segíteni próbál neki?
- Segítségre van szükséged. Szeretném, ha engednéd...
- Nem! Nem kell segítség! Ne nézz már gyámoltalannak! - már lassan könnyezik, amiért megszakad a szívem. - Tudod mit? Nem, tényleg nem kell a segítséged! A barátságod, a szerelmed, se semmid nem kell! Tudtam, hogy van valami a háttérben, de én mégis bízni akartam benned! Miért csinálod ezt? Miért akar mindenki tönkretenni engem? Ha segíteni akarnál, úgyis elbuksz, mindig ez a vége! Nekem pedig nem kell több csalódás! Hagyj békén, Luke! - már folynak le az arcára a forró könnycseppek. Le szeretném törölni, de inkább nem próbálkozom vele, mert a végén még ezért is elküldene melegebb éghajlatra.
Mindent a fejemhez vág, aztán a szája elé kapja a kezét, és így próbálja visszatartani könnyeit, amik már javában záporoznak arcán. Egy pillanatra még egy helyben marad, rám néz, és kikerül. Kocogva a bár felé veszi az irányt, nem is oda, ahol az "ünnepség" volt.
Lehunyom a szemem, s akkorát sóhajtok, hogy olyat még senki nem hallott. Nem tudom az bánt- e jobban, hogy ezeket vágta a fejemhez, vagy az, ahogyan mondta. Nem is kéne, hogy érdekeljen. Az oké, hogy bejön nekem, és a viselkedése sem a megszokott, de én segíthetnék rajta. Meg kellene bíznia bennem, és sokkal jobban menne minden. De valahogy képtelen rá... Akkora trauma érte, hogy nem bízik senkiben? Pedig én aztán nem akarok rosszat neki, esküszöm! Nem tudom, mi vette rá, hogy itt dolgozzon, de nem maradhat itt sokáig. Tönkreteszi magát mind lelkileg, mint testileg, és ezt nem akarom. Ha már több embernek nem segíthettem, legalább neki tudjak.
Elindulok utána, de egy idő után rájövök, hogy szinte körbe-körbe mentem csak. Alapból: én nem tudom, hogy merre van a bár, de az biztos, hogy jó, ha van nálad telefon. Már csak azért is, mert ha van ingyen wifi, vagy mobilneted, akkor simán be tudod hozni a Google Maps- et. Hát igen... Oh..., és nemsokára turné is lesz. Mégis hogy fogom megmondani neki? Egyáltalán lesz köztünk valami? El kell mondanom neki? Vagy, ha nem, képes leszek elengedni? Nem hagyhatom itt! Szüksége van valakire, és én akkor is mellette leszek, ha azt mondja, nem kell neki senki. Mert hazudik.Tudom, hogy hazudik!

2015. augusztus 31., hétfő

OMG! OMG! OMG! *O* *o*

Hi guys!

Hú, nagy hírem van a számotokra! Vagyis több is, de nem baj. Akkor kezdeném az elején, az unalmasabb felével: túl vagyok az évnyitón, elég kellemetlen volt bezsúfolódni a templomba, és a hosszú fekete nadrágom rátett egy lapáttal, ugyanis nem voltam hajlandó felvenni szoknyát. De ez már az én problémám. Holnap rendes tanítási nap -milyen borzasztó ezt leírni-, amitől feláll a hátamon a szőr, de ez van.

A héten megkapjátok a 12. fejezetet, és aki érdekel lett egy facebook- os csoport, amit el is érhetsz a kis ikonon keresztül, ami a chat fölött van! :) Igyekszem majd vezetni, de ne várjatok tőlem túl sokat, nem vagyok az a fajta ember, aki tartani tudja magát az elképzeléseihez.

A blog megnyert egy versenyt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Oké, tovább nem húzom a felkiáltójeleket, de ez igaz! És nem hiszem elllll! *oooooooooooooo*
A Stay Strong- on versenyt hirdettek, és jelentkeztem a "A legjobb 5SOS fanfiction" kategóriába. Nem tudom, mennyien voltak még rajtam kívül, de megnyertük a kategóriát! :3
ÉSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS...., ha valaki nem hinné el, mint én, annak itt a bizonyíték: ITT.
Ja, és még egy, ha még ezek után sem hinnéd el: :D --->

Jujj, cukraim! *-* És, ha jól láttam, kaptam még egy díjat Fray- től, de ezt nem hamarkodnám el, inkább várok a "jelzésre".
Nektek, drágaságok, hogy telt el a nyár utolsó napja? :(
Várjátok már az iskolát? Az osztálytársakat, barátokat, tanárokat? :)

Hatalmas ölelés,
Brynn :*

 

2015. augusztus 30., vasárnap

Különkiadás #2 #Luke ~ avagy meglepi!

/Luke Hemmings/

Reggel nyolckor Norine már hív. El sem hiszem, hogy képes erre! Tudhatná már, hogy milyen hétalvó vagyok, és, ha megzavarnak, képes vagyok egész nap duzzogni.
Elkészülök a grillpartira, Norine pedig kilenckor beállít hozzánk. Még nagyban reggelizek, ő pedig otthonosan mozog a házban, és bepakol a táskámba. Igen, mert szerinte nem illik ajándék nélkül elmenni.
- Luke! - az emeletről hallom a hangom, amitől már előre félek. Feltrappolok a lépcsőn, és benézek minden szobába, végül a sajátomban találom meg. - Ez mégis mit jelentsen? - mutat körbe a helyiségen, én pedig csak nevetve megvakarom a tarkómat. Mindenütt a szennyeseim hevernek, üres flakonok, csokis papírok, CD- k, és plakátok.
- Otthonossá tettem a szobám.
- Most lesz a festés. Ha nem lesz kész a takarítás, Liz kinyír engem - teszi csípőre a kezét. - Mennyi időnk van délig?
- Még csak fél tíz - rántom meg a vállamat. - Szóval elég sok.
- Remek. Akkor a maradék időt arra fogjuk fordítani, hogy elpakolunk.
- Hogy mi van? - guvad ki a szemem.
- Jól hallottad - neveti el magát. - Tiéd az ablak körüli rész, enyém az ajtóé.
- De ott kevesebb cucc van, és te gyorsabban végzel!
- Nemhogy örülnél, hogy segítek! - néz rám szúrósan. - Na, kezdd azzal, hogy a szennyeseidet a fürdőszobába viszed. Az összeset! Ami az én térfelemen van, azt is.
Mosolyogva megforgatom a szemem, és engedelmeskedek. Ilyenkor mindig dirigál, és parancsol, mégsem lehet rá haragudni. Egyszerűen lehetetlen. Jó annak, aki a pasija... Még akkor is, ha nekem gőzöm sincs arról, hogy ki az. Nem akarta elárulni. Talán fél a reakciómtól? De mindent elmondhat nekem, szinte már olyan vagyok neki, mint egy testvér!
Mikor visszaérek, már a negyede szoba készen van. Ezt mégis hogy csinálják a lányok? És nincs begyűrve a flakon az ágy alá, csokis papír a paplan alatt, meg ilyesmik... Na, ezt nekem is meg kéne tanulni!
- Nagyszerű vagy! - bólogatok elismerően.
- Tudom - sóhajt. - Leviszem a maradék flakont, addig te a chipses zacskókat, és csokis papírokat rendezd. Nem dughatod az ágy alá! - fenyeget meg.
- Értettem! - nevetem ki.
A lépcsőn majdnem felbukok, és ráesek Norine- ra, de sikerül megfognom a korlátot. Hát persze! Ben, vagy Jack szennyese hever a lépcsőfokok egyikén, ezzel akadályozva a közlekedést.
- Már tudom, kikre ütöttél - szólal meg előttem Norine. én pedig válaszul csak nevetek. Ezek vagyunk mi, Hemmings- ék, így kell minket szeretni.

~*~

Fél tizenkettőt mutat az óra. Norine már csak az utolsó simításokat végzi, amikor ráülök az ágyra.
- Felállnál? - kérdezi nyugodtan, de tudom, hogy idegesíti.
- Nincs kedvem - terülök szét. - Nem akarok menni a grillpartira!
- Lucas Robert Hemmings, ha még egyszer ilyet ejtesz ki a szádon, laposra verlek! - vág hozzám egy párnát.
- Hé! - éppen idejében sikerül elkapnom, így vissza tudom hajítani.
- Ne dobáld, most raktam rendet!
- Én is segítettem!
- Két milimétert, hát hogyne. Iszonyat nagy segítség - forgatja meg a szemeit. - Na gyere! Lent már bepakoltam a táskádba, indulunk! Nem tűrök ellenkezést!
Letrappolunk a lépcsőn, és egyenesen a konyhába irányítjuk magunkat. Felkapjuk a táskákat, és gondosan bezárunk minden rést, majd elfordítom a kulcsot a zárban. Anyáék elmentek még festéket venni, mert amit tegnap vettek, az kevésnek bizonyult.
Nem lakunk messze egymástól Calummal, de sosem érzek késztetést arra, hogy meglátogassam. Még akkor sem, ha van egy lánytestvére! Elvégre... Nekem itt van Norine, nemigen fér bele más az életembe. Nem járunk, félreértés ne essék, de mégiscsak ő tölti ki minden szabadidőmet, amit nem bánok.
- Itt vagyunk, Lukey - állítja le a motort, én pedig megcsodálom a suli egyik legmenőbb focistájának a házát.
- Nem szeretem, ha így hívsz - borzolom össze a frizuráját.
- De én igen. És én vagyok a lány - világosít fel, mintha nem tudnám.
- Aha, magamtól sosem jöttem volna rá.
- Na, látod, milyen jó neked velem? Induljunk! - karon ragad, és behúz a kapun, egyenesen a hátsó udvarra. - Jó, mi?
Mindenütt tinik vannak, ugrálnak a medencébe, vagy iszogatnak, esetleg segítenek sütni, vagy leadják a rendelést a djnek. Norine egy szempillantás alatt eltűnik mellőlem, én pedig megrántom a vállamat, és megpróbálok keresni egy olyan helyet, ahová lerakhatnám a gitáromat anélkül, hogy megsérülne.
- Hát téged meg ki hívott meg? - hallom meg a hangot magam mögül.
Calummal találom szemben magam.
- Norine mondta, hogy szerinte jöjjek el, mert kár lenne kihagyni. És, egész jónak ígérkezik a buli. Ha már medence van, rossz nem lehet.
- Aha, No... Akkor, érezd magad otthon! - fogja a pálinkás üveget, és tölt a pohárba, ami a kezében van. Átadja nekem, és csak néz rám. - Idd meg! Van még, ha kérnél!
- Nem kösz, nem iszom! - szabadkozom.
- Pff, ne legyél már nyámnyila! Húzd le, onnantól már menni fog magától is!
- Kösz, Calum, de nem iszom - szünetet tartok. - Azt hallottam, tudsz gitározni. Megmutathatnád mit tudsz.
- Miért, te is tudsz? - emeli fel az egyik szemöldökét.
- Norine szerint egész jól, és szívesen meghallgatnálak.
- Rendben - bólint. - Michael! - ordítja el magát mellettem, amitől megsüketülök.
Pár másodperc múlva megjelenik egyetlen legjobb barátja, aki csak néz rám, majd a új zélandi-srácra, hogy mégis mit keresünk mi egy légtérbe, ráadásul beszélgetünk. Én sem értem... Talán túl sokat ivott.
- Azt mondja, tud gitározni. Mi is tudunk, igaz, pajti? - kapaszkodik Mike vállaiba, én pedig elnevetem magam.
- Jól értem, ez most egy párbaj? - kíváncsiskodik.
- Nem. Csak meg szeretném nézni, mit tudtok. Norine ajánlott titeket.
- Hmm... No jó arc - ízlelgeti a szót Michael, majd int egyet, hogy kövessem.
Úgy tudom, az ilyen srácoknál a ház tabutéma, tehát, ha nem házibulit rendeznek, akkor kizárt, hogy bárki is betegye ide a lábát, kivéve a barátnőket, természetesen. Legfeljebb még a nagyon jó barátokat. Én egyik sem vagyok, szóval majd meglátjuk mi lesz.
- A szobámban vannak a hangszerek. Hoztál gitárt? - kérdezi Calum.
- Itt van a kezemben - nevetem el magam, mire megdörzsöli a fejét, és elhúzza a száját.
- Kövessetek! - beérünk egy halványzöld szobába, ahol rend uralkodik. Nem is tudom... ő csinálta, vagy felbérelt valakit? Mondjuk a húgát? Odalép az egyik akusztikushoz, a másikat odaadja Mike- nak.
- Mit játsszunk? - kérdezi a színes hajú.
- Ismeritek a Teenage Dreamet, nem?
- Én igen - válaszolok, és Mikey is bólogatni kezd.
- Nagyszerű. Akkor játsszuk azt.
Mit ne mondjak, egész jó a hangzása. Nem tudom, hány éve gitároznak, de nagyon tudnak. Elkezdjük énekelni is, amitől még jobb az egész. Norine- nak igaza volt, tényleg jó fejek tudnak lenni, ha akarnak.

/Norine szemszöge/

Mindenütt kerestem Luke- ot, de nem találtam sehol. Ráadásul Őt sem látom sehol, pedig jó lenne, ha előkerülne. 
Idegesen trappolok végig a házon, pedig tudom, hogy nem jó ötlet bent járni, ugyanis nem igazán szeretik. Mit számít? Én Norine vagyok, nekem nem parancsol senki. Gitárhangot hallok az emeletről, és elindulok megnézni. Milyen jól csinálják!
Benyitok a szobába, a fiúk pedig rögtön abbahagyják.
- Nocsak, mi van itt? Nagyon király volt! - állapítom meg hangosan is.
- Norine, mit csinálsz te itt? - kérdezi Michael.
- Ne haragudj, csak a mosdót kerestem - rebegtetem meg a szempilláimat, amitől megrántja a vállát. - Kár lett volna kihagyni ezt a minikoncertet.
- Hát, srácok, kösz, hogy itt lehettem, de nekem mennem kell. Lejárt az egy óra, ideje festeni - húzza el a száját Luke.
- Hazaviszlek, jó?
- Nem, maradj csak. Út közben anyáék visznek, csak el kell látogatnom a festékeshez...
Kinevetem, megpaskolom a hátát, és magamhoz húzom egy ölelésre. Mindig is szerettem, ha a közelemben van, mert el tudta felejtetni velem a múltamat, a jelenemet, de még a jövőmet is. Imádom! Több, mint barát, de kevesebb, mint egy szerető... Pedig néha Luke- hoz jobban vonzódok, mint Hozzá.
- Hozok valamit inni. Kértek? - néz ránk Michael, miután Luke távozik.
- Egy epres limonádét.
- A szokásost - legyint barátjának Calum.
Már csak ketten maradunk bent. Utálom, ha beáll közénk az a kínos csönd, pedig legszívesebben az egész napomat elkotyognám, de nem lehet. Nem akarom. Már így is pipa Luke miatt, hát még, ha mindig róla fecsegnék!
- Mesélj, No! - ül közelebb hozzám, én pedig lehajtom a fejem.
Tudtam, hogy eljön az idő, amikor választanom kell, de, hogy ennyire fájjon, azt nem gondoltam volna. Nem is tudom, miért nem lehetek egy egyszerű lány, akinek lány legjobb barátja van... Ilyenkor nehéz. Amikor a pasid, és a legjobb barátod a tét.
- Calum, figyelj... - kezdek bele, de elakadok. - Nekem ez nem fog menni. Imádlak, tudod, de... De egyszerűen nem hagyhatom, hogy döntések elé állíts. Elhiszem, hogy szeretsz, de nem kellene féltékenynek lenned! Nem kérheted, hogy válasszak közted, és Luke között. Miért nem tudod elfogadni, hogy más is van az életemben? - kérdezem nyugodtan.
- Ezért! Mert most miatta szakítasz, érted? - pattan fel az ágyról, és elkezd kiabálni. - Mindig csak Luke, meg Hemmings, meg nem sorolom tovább! Miért kell mindennek róla szólnia? Sőt... Tévedtem. Nem ő van beléd esve, hanem fordítva! Hogy nem láttam eddig? - csapja magát homlokon.
- Félreérted, Calum...
- Nem! Nem értek félre semmit! Azt sem értettem, miért kell titokban tartani a kapcsolatunkat, mikor Hemmings- szel folyton együtt lófráltál mindenhova! Talán nem akartad, hogy ribancnak nézzenek? Hát, ne aggódj, teszek róla, hogy így legyen! Velem jártál, miközben mást szerettél? Ez nem rád vall, Norine.
- Calum! - ordítom. - Egy szóval sem állítottam, hogy szeretem Luke- ot! Azt sem, hogy téged nem! És hidd el, mindketten fontosak vagytok nekem, de ő jobban! És tudod miért? Tudod? Mert ő soha nem állítana választás elé! Elfogadta, hogy van valakim, akinek még a nevét sem tudta! Hitt bennem, hogy nem hagyom cserben! És sosem fogom hagyni, hogy közénk állj! Ő a legjobb barátom, és az is marad, akármi történjék!
- Ne mondj olyat, amit később megbánsz - rázza a fejét.
- Nem érdekelsz! Viszlát, Calum! Végeztünk! - leslisszolok a lépcsőn, és a kocsimhoz veszem az irányt. Amilyen gyorsan csak tudok, elindulok haza, hogy kisírhassam az érzéseimet. Még egy magamfajtának is kell a sírás...
Luke nekem nem több, mint barát. Vonzódok hozzá, de szerintem ez természetes. Jól néz ki, imádom, meg minden, de még nem tudnék járni vele. Azért van ott a még, mert sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő.
Leparkolok a ház előtt, és szinte kitépem az ajtót a helyéről. A bent tartózkodó személyek nagyot néznek, de nem szólnak semmit, hagynak felmenni a szobámba. Levágódok az ágyra, és beletemetem arcomat a párnámba. Hogy tehette ezt?! Nem vagyok ribanc! Nem vagyok szerelmes Luke- ba! De, minek titkoljam? Tetszetős, jól néz ki, mindig is vonzottak az ilyen fiúk, attól még nem vagyok szerelmes belé. Vagy csak nagyon titkolom? Esetleg tudat alatt már tudom a választ?
Hi guys! Mit gondoltok a különkiadásról? Megleptelek titeket? Ez volt a szándékom! :D Tudom, hogy mindenki depibe van most az iskolakezdés miatt, meg minden, ezért szerettem volna kicsit jobbá tenni ezt az időszakot. Meg, egyébként is tudnotok mellett egyről s másról a további fejezetek megértése érdekében. :)
Na, mi a véleményetek Norine- ról? És Calumról? Tudtam, hogy nem sejtitek, hogy ő az, főleg nem a beszólás után... :D És Luke- ról? Szerintetek Luke szerelmes Norine- ba? Vagy fordítva? :) A tizenkettedik fejezetben mire számítotok? Luke lesz az, aki megszólal? Esetleg más? Mondjuk Calum? :DDD Vagy Michael? :DDDD Már alig várom, hogy válaszoljatok, mert nagyon nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre!
Azért ma rakom ki, mert nekem (nem tudom miért) teljesen olyan, mintha holnaptól lenne suli. Biztos közre játszik az évnyitóm, de hát... Fujj, de az az egyen blúz! xD Nagyon csúnya szegény. Annyi jó van rajta, hogy van kék a ruhán, meg a hozzá járó sál is olyan színű. Lehet, érthetetlen volt a mondat, de mindegy. :D 
Hatalmas ölelés, és várja a komikat, Brynn